A kerékpár sok ember életében jelentős helyet foglal el. Ez közlekedés, hobbi és sport. De vajon a kerékpár mindig is az volt, ami ma? Természetesen nem. És ez évszázadokkal ezelőtt keletkezett, és semmiben sem hasonlított a mai modellekhez. Fából volt. Az első fából készült kerékpár lenyűgözte az akkori kortársakat azzal, hogy képes volt kilométereket megtenni. Ki volt ennek a csodálatos közlekedési eszköznek az első feltalálója? Melyik évben találták fel az első fából készült kerékpárt? Vizsgáljuk meg együtt ezeket a kérdéseket.
Leonardo da Vinci volt az első kerékpár megalkotója?
A Milánói Egyetemen felfedezték az első kerékpár rajzát. A rajzot egy Leonardo da Vinci rajzával egy lap hátoldalára tették, így először senki sem kételkedett a hitelességében. Az ábra bejárta a világot. Az olaszok nagyon örültek, hogy honfitársuk megalkotta a kerékpárt. Idővel azonban megcáfolták azt az állítást, hogy az első fából készült kerékpárt Leonardo da Vinci találta fel. Az első verzió szerint a köröket egy híres művész rajzolta, míg a váz és a kormány egy egyszerű szerzetes keze munkája. A szerzetesek tréfásan hozzáadták ezeket az elemeket a körökhöz. A második változat Hans Lessing nevéhez fűződik. Sok éven át kutatta Lernardo da Vinci életét és munkásságát. Azt állította, hogy a diagramot Carlo Pedretti, a Kaliforniai Egyetem tudósa rajzolta.
Sivrak gróf kerékpárja – igazság vagy fikció?
Egyesek Sivrak grófnak tulajdonítják az első fa kerékpár feltalálását. Az általa létrehozott eszközt “selerifer”-nek nevezték el. Két kereke volt, amelyeket egy gerenda kötött össze. Az első kerék nagyobb volt, mint a hátsó, és nem forgott. Ezért az eszköz csak egyenes vonalban, emberi lábak által hajtva mozgott. 1791-ben de Sivrak gróf bemutatta a technika csodáját az elragadtatott hölgyeknek. A Szent Egyed templomának ólomüveg ablakai egy robogót ábrázoltak, amely fölött egy emberi alak tornyosult. Ez volt Sivrak robogója.
Nem sokkal később azonban kiderült, hogy az esemény és maga a találmány is csak kitaláció, amelyet Louis Baudry újságíró talált ki 1891-ben. Sivrak gróf pedig vélhetően kitalált személy. A gróf prototípusa Gene Sivrak, aki négykerekű kocsikat importált.
A paraszt Artamonov legendája
A kerékpár megalkotása világszerte fontos eseménynek számított, ezért minden állam igyekezett magáénak tudni a találmányt. Franciaország, Olaszország. Anglia, Kína és más országok az első helyet követelték maguknak az első fából készült kerékpár feltalálásában.
A kérdés, hogy mikor találták fel az első fa kerékpárt, nem hagyta figyelmen kívül Oroszországot. Úgy tartják, hogy az első fakerékpárt Jefim Artamonov, a Tagil körzetből származó jobbágy készítette, aki gazdája, Akinfy Demidov utasítására 2000 kilométert tekert Moszkváig. Találmányát 1. Sándor koronázásakor mutatta be. A cárnak annyira megtetszett az eszköz, hogy szabadságot adott a jobbágynak és egész családjának. Az első kerékpár most a Nyizsnyij Tagil Helytörténeti Múzeumban található. Ha 1801-et tekintjük az első fakerékpár feltalálásának évének, és szerzőjének – Artamonovnak -, akkor felmerül a kérdés: miért hasonlít a pókkerékpárra? Tény, hogy a pók alakú, nyílt kemencés acélból készült kerékpárok csak 1870-ben jelentek meg.
Az eszközt a múzeumban kémiai elemzésnek vetették alá, és kiderült, hogy a 19. század utolsó évtizedében készült nyílt kemencés acélból. Artamonov találmányát igazoló dokumentumokat nem találtak. Az uráli történelem megemlíti Kuznyecov-Zsepinszkij jobbágyot, akinek I. Sándor szabadságot adott találmányáért, de ez nem kerékpár volt.
Ki és mikor találta fel az első fa kerékpárt?
Az első fa kerékpárt Karl Drez találta fel 1817-ben. A találmányt 1818-ban szabadalmaztatták. Drez első fakerékpárjának két kereke volt, csupasz felnivel. A gumiabroncsokat még nem találták fel. A kerekeket egy keret kötötte össze. Egy kormánykerék segített a tervezés irányításában. A robogón nem voltak pedálok.
Drez első fából készült kerékpárját futógépnek nevezték, mert úgy lehetett vele közlekedni, hogy az ember ellökte magát a földtől, és ráült a vázára. Carl Drez báró lefutotta első versenyét Mannheimből Schwetzingenbe. Egy óra alatt 7 kilométert tett meg az egyik, illetve 7 kilométert a másik irányba. Ez 1817. június 12-én, nyáron történt.
Az első fakerékpár előfeltételei
Az 1816-os év rossz termés volt. A rendellenes jelenségeket egy 1815-ös indonéziai vulkánkitörés okozta. Éhínség és állatveszteség volt. A lovakat levágták a túlélés érdekében. A nagy távolságok megtételének igénye teremtette meg a terepet a lovakat helyettesítő eszköz számára. A gyaloglás kényelmetlen és időigényes volt. Egy ilyen eszköz és lett az első fa kerékpár, amely megjelent a nehéz évben 1817, először Franciaországban, majd népszerűvé vált Angliában, és elterjedt az Egyesült Államokban.
Akkoriban azért is volt népszerű, mert egy ló ára messze meghaladta a robogó költségeit. Mindössze 20 fontba került, míg egy lovat 1900 fontért adtak el.
Az első kerékpár betiltásának okai számos országban
Ahogy telt az idő, úgy nőtt a kerékpárok száma. A szabadalom ellenére Carl Drez báró alig adta el találmányát, mert a konstrukció olyan egyszerű volt, hogy bármelyik kézműves el tudta volna készíteni. Néhány polgár saját maga is készíthetne egyet. Eljött az idő, amikor a legnehezebb idők elmúltak, és a lóállomány helyreállt. Ezért a kerékpározásra már nem volt szükség.
A kerékpárok nehezek voltak. A súlyuk 23 kg volt. Abban az időben az utakat kocsik törték fel, így a kerékpárosok a járdára hajtottak. Veszélyes helyzetet teremtettek rajta és az úton. A járdán elgázolták a gyalogosokat, megijesztették őket, mert száguldoztak, és nem bírtak velük. A gyalogosok a kerékpárosok elől kitérve kirohantak az úttestre. Az úton elgázolhatták őket a lovas kocsik. Ezért tiltották be a kerékpározást néhány országban évtizedekig.
A feltaláló Drez sorsa
Karl Drez 1785. április 29-én született Karlsruhe-ban, Németországban. A Heidelbergi Egyetemen szerzett diplomát. 1811-ben erdész lett. De egy idő után késztetést érzett arra, hogy kitaláljon valamit. Ő találta fel először a zenei skálát rajzoló írógépet. A találmány azért vált népszerűvé, mert a vonalak rajzolása fárasztó és nehéz feladat volt.
Másodszor, megalkotta a négykerekű kerékpárt. Az izomerő hajtotta, de a bécsi kongresszuson heves kritikát kapott. Kritikusai rámutattak, hogy a négykerekű gépet nehéz volt tolni, lassan mozgott és hajlamos volt az ütésekre. De Drez olyan ember volt, aki soha nem csüggedt, és mindig hitt az erejében és az intelligenciájában. Karl kijavította a kritikusok összes megjegyzését. Négy kerék helyett kettőt csinált, és kormánykereket tett hozzá. Így született meg az első fa kerékpár. Királyi díjat kapott érte.
Találmánya népszerűsítése érdekében a báró beutazta a világot. Öt éven keresztül mutatta be, hogy mire képes a tervezése, és ezzel egyre több kerékpárrajongót vonzott. De aztán bekövetkezett a katasztrófa: az apja súlyosan megbetegedett. Karlnak haza kellett térnie. Az utolsó pillanatokban az apja érezte, hogy a fia szereti őt, mellette van. Láthatta fia következő találmányát, az írógépet. Apja halála után ellenségei harcolni kezdtek a vagyonáért.
1937-ben Dreza agyvérzést kapott. Miután felépül, egy erdei kunyhóba költözik, és folytatja azt, amit szeret: a feltalálást. A kerékpárját vassínekre állítja. A dresina szó így kapta új jelentését, és az új eszközt sokáig használták a gyakorlatban. További találmányai egy 16 billentyűs írógép és egy húsdaráló voltak. Az írógép volt a Morse-jelek elődje.
1849-ben Carl von Dres támogatta a forradalmat. Lemondott nemesi címéről, és polgárnak nevezte magát. A forradalmat hamarosan leverték. A feltalálót elmebetegnek nyilvánították. Elvették tőle a vagyonát, elvették a nyugdíját. Így Carl Drez koldus lett. Szülővárosában halt meg 1851. december 10-én.
Macmillan kerékpárja
Egy skóciai kovácsmester továbbfejlesztette Drez modelljét. Erre 1839-ben került sor. A neve Kirkpatrick Macmillan volt. Az általa tervezett pedál és nyereg javította a készülék megjelenését és teljesítményét. A pedálok előre-hátra mozogtak, fémrudak által hajtva. Ennek eredményeképpen a hátsó kerék előre mozdult. A nyereg a kerekek közé került. A kerékpáros ráült és kormányozta. Az első kereket a kormány segítségével forgatták. McMillan továbbfejlesztett modellje azonban nem terjedt el széles körben.
Miben különbözött Lalman kerékpárja
Ugyanebben az évben megjelent egy másik, Kirkpatrickéhoz hasonló, továbbfejlesztett modell. Mindkét feltaláló nem tudott egymásról, de az ötletek azonosak voltak. Pierre Lalman kerékpárjának különlegessége a pedálok kialakítása volt. Pierre autójában megpördültek. A pedálok a hátsó kerék helyett az első kerékhez voltak csatlakoztatva. A Carl von Drez által feltalált első fakerékpár második életet kapott, amelyet más mesteremberek némileg továbbfejlesztettek.
A kerékpár bevezetése a tömeggyártásba
1863-ban Pierre Párizsba ment. Az Olivier iparosok érdeklődni kezdtek Lalman modellje iránt, és felajánlották a készülék sorozatgyártását. Ernest Michaux mérnök Olivier-vel és Lalmann-nal együtt dolgozott a kerékpár gyártásán.
Michaud kocsigyártónak jutott eszébe a fa helyett fémből készült váz ötlete. Olivier megváltoztatta a keret kialakítását. Addig a keret szigorúan vízszintesen állt, mintha egy ló háta ülne rajta. A keresztlécet kezdték átlósan elhelyezni. A felső része a kormánytámasz magasságában, az alsó pedig a keréktengelyek magasságában volt. A keresztlécnek ez a helyzete megkönnyítette a gyors bélyegzést vagy a csövekből való ipari gyártást. 1886-ban Pierre Lalmann szabadalmaztatta a találmányt. Az ilyen kerékpárokat csontoknak nevezték, mert a kerékpáros erős rezgéseket érzett vezetés közben. Hosszú ideig nehéz volt lovagolni rajtuk.
Penny-farthing
Az 1969-es év egy új kerékpártervezés bevezetését hozta. Ezeket a kerékpárokat penny-farthing vagy spider-bike-nak nevezték, és olyanok voltak, mint a különböző átmérőjű érmék – a penny egy nagy érme, a farthing pedig egy kis érme. A nagy kerék stabilitást és ellenállást adott a szerkezetnek. A penny-fartingot Eugene Meillet találta fel. A filléres kerékpárokat küllőkön készítették, ami csökkentette a kerék súlyát és javította az egyensúlyt. Csak férfiak lovagolhattak filléres kocsin, mert hátulról, egy lépcsőn állva kellett felkapaszkodni rá, és különböző irányba kinyújtott lábakkal lovagolni, ami szoknyában nem lehetséges.
A pókkerékpárok feltalálásának idején váltak népszerűvé az ilyen eszközök. A penny-farthingot a női kerékpárok feltalálása követte. Három kerekük volt, ezért háromkerekűnek hívták őket. Egy nagy kerék helyett kettő volt. A nyereg a kerekek között volt. A háromkerekűek lánchajtásúak voltak, ami javította a mobilitásukat.
Olyan tandemkerékpárok is megjelentek, amelyeken egy férfi ült egy nő mögött. Ezeket a városon kívüli csoportos kirándulásokhoz használták. Egy férfi és egy nő együtt pörgette a kerekeket, miközben egymás mellett ültek. A penny-farthing akár 25 kilométeres óránkénti sebességet is elérhetett, ezért népszerűvé vált a diákok, a divatos fiatalok és a férfiak minden korosztálya körében. A nagy kerék stabilabbá tette a konstrukciót.
Ezek az eszközök azonban veszélyesek voltak, mert a súlypont a kanyarokban eltolódott, és a nagy kerekek oldalra dőltek. Néha felborultak, és magukkal rántották a lovast. A hátsó kerék fékezéskor használhatatlan volt. A fék a kormányon volt, és ha túlságosan megnyomta, az ülő átrepült a kormányon, és a lábát belegabalyodott. Az egészségügyi kockázatoktól függetlenül azonban a filléres fárasztás sokáig népszerű maradt. Szükség volt a kerékpár fejlesztésére, hogy biztonságosabbá tegyék.
A biztonságos kerékpár
1885-ben feltalálták a biztonsági kerékpárt. Egy brit szerelő, John Starley találta fel.
2 kereke volt, mint a “costotter”-nek, és megváltoztatta a vázat és a meghajtást. A nyereg egy függőleges keretoszlopon volt. Alul a pedálok voltak. Az átlós keret elérte a kerekek közötti keresztlécet. Az első keréken fékkel ellátott villa volt. A kerékhez láncos fogaskerék csatlakozott. Stourley kerékpárját Wanderernek, angolul Rover-nek hívták. Néha biztonsági vándornak hívták, és Oroszországban az ilyen kerékpárokat kerékpároknak nevezték.
A biztonsági kerékpár világszerte népszerűvé vált. A régebbi modellek tömeggyártása megszűnt. Megjelent egy autógyár, amely a kerékpár tömeggyártásával foglalkozott. Ez 2005-ig létezett. A kerékpározás rendszeressé vált. Nemcsak férfiak, hanem nők is kerékpároztak. Megjelent a női kerékpáros öltöny. Térdig érő, széles nadrágból állt, amelyet keskeny nadrággá alakítottak át. A blúzt vagy vadászkabátot viseltek felül. 1895 óta a nők és a lányok elkezdtek biztonságos kerékpárral közlekedni, félénkség és szemrehányástól való félelem nélkül. Így a kerékpár a társadalmi forradalom eszközévé vált.
A gumiabroncsok megjelenése
A pneumatikus kerékpárgumit John Boyd Dunlop, a közönséges állatorvos találta fel. Kis falvakban kezelte az állatokat. De Dunlop hivatásából adódóan feltaláló volt. 1888-ban feltalálta a kerékpárok pneumatikus gumiabroncsait. A 19. századi utak kátyúsak és göröngyösek voltak, így nem lehetett rajtuk zörgés és rázkódás nélkül végigmenni. A kerekek ekkor csupasz fémből készültek, vagy vékony gumival voltak bevonva. John fia nagyon szeretett kerékpározni, és az apja aggódva figyelte, ahogy a biciklije vibrált és rázkódott a göröngyös úton.
John Boyd Dunlop megmérte a kerekek átmérőjét, fogott egy öntözőcsövet, hosszra vágta, és beburkolta a kerekeket. Az illesztéseket vastag ponyvával fedte le, hogy némi tömörséget érjen el. A csúszás elkerülése érdekében gumit tett a ponyva fölé. Ezután felfújta a kerekeket levegővel. Először a fia háromkerekű kerékpárjához, majd egy felnőtt modellhez készített gumiabroncsokat. Hamarosan szabadalmat kapott az alkotásukra.
Röviddel később John Boyd Dunlop légabroncsokat gyártó vállalatot alapított. Az első gumiabroncsokat a kerekekre ragasztották. Ez a rögzítési módszer nem volt kényelmes, ezért kutatólaboratóriumokat hoztak létre új, kiváló minőségű gumiabroncsok kifejlesztésére és tesztelésére. A gumiabroncsokat kerékpárok, autók és repülőgépek számára készítették. A vállalat növekedett. Nagy-Britannia-szerte fióktelepek alakultak. A 20. század 80-as éveiben azonban a vállalat hanyatlásnak indult. Felosztották a nagyvállalatok között.
Hogyan váltottak a fogaskerekek
A sebességváltó mechanizmusok 1903-ban keletkeztek. A hátsó keréken 2 lánckerék volt, mindkét oldalon egy-egy. A sebességváltáshoz le kellett venni a kereket és a láncot, majd visszatenni a másik oldalra. A sebességváltó mechanizmus megbízhatatlan volt. A lánc folyton levált és meglazult. 1950-ben a mai kerékpármodelleken egy új láncváltó mechanizmust alkalmaztak. Tullio Campagnolo találta fel.
Az első összecsukható kerékpárok
1878-ban feltalálták az első összecsukható kerékpárt. William Grote alkotta meg. Ez egy összecsukható filléres farting volt. A nagy kerék 4 részből állt, amelyeket egy speciális tokban tároltak. A kis kereket és a kormányt is leválasztották és összehajtották. A keretet ketté szerelték. Minden szegmenst összepakoltak.
A 19. század végén kezdtek megjelenni a különböző összecsukható kerékpárok: férfi és női, gyermek és felnőtt kerékpárok. Számos szabadalmat adtak ki ilyen mintákra. Az összecsukható kerékpár, amelynek találmányát szabadalmaztatták, a Michael Ryan kerékpár volt. Létrehozása 1894-re nyúlik vissza. Két évvel később a katonai Gérard és Charles Morel megalkották saját tervüket egy katonai összecsukható kerékpárra. 1896-ban az angol William Crowe feltalált egy könnyű, elegáns kerékpárt. Hasonló volt a modern kerékpár-transzformátorokhoz.
A ligerád megjelenése.
A ligerad egy fekvő kerékpár. Ezt a kerékpárt egy amerikai, Brown találta fel. Félülésben vagy fekve is lehet lovagolni. Gyorsak voltak, és még mindig azok, mert a légellenállás csökken. A ligegrideket 1914-ben kezdték gyártani. A ligégrade másik neve a ricambent. Az első ligegrass versenyeket 1933-ban rendezték meg.
Következtetés
Az első fából készült kerékpárt Carl von Drese báró találta fel 1817-ben. Maga a feltaláló kocogógépnek nevezte, mivel úgy lehetett gyorsan haladni vele, hogy az ember a lábával ellökte magát a talajtól. A találmány népszerűvé vált. Különböző országokból származó szakképzett mesteremberek és egyszerű emberek építették. Hozzáadtak valamit a sajátjukból a tervezéshez.
Így a kerékpár évtizedről évtizedre biztonságosabbá és népszerűbbé vált. Pierre Lalman, Michaux és az Olivier testvérek nagy mennyiségben gyártották az eszközöket, és segítettek népszerűsíteni őket a lakosság körében. Az első fakerékpárt felváltotta a filléres kerékpár, a “csontkocsi” és a biztonságos korcsolyakerékpár. A kerékpár tovább fejlődött: megjelentek a pedálok, a láncos meghajtás, a sebességváltó, a pedálfék és a gumiabroncsok. A műszaki fejlődés nem állt meg. Feltalálták az összecsukható szerkezeteket, a fekvő kerékpárokat és a fekvő kerékpárokat. És végül megjelentek a modern modellek, különböző típusú eszközök: hegyi kerékpárok, sportkerékpárok és mások.
Évtizedek múlnak el, és a mai legjobb modellek történelem maradnak. Hogy mi lesz a kerékpárral a jövőben, milyen új konstrukciókat találnak ki, nem tudjuk. De talán valamelyikük vagy gyermekük lesz az a feltaláló, aki valami újat hoz a kerékpár fejlődésébe. Biztosak vagyunk benne, hogy sokáig emlékeznek az első fakerékpár feltalálójára, von Dres báróra és más követőire.
